Ugye megcsinálod, Én is megcsinállak

Ugye tartasz tőlem Én is félek tőled Ugye nem tudja más Ugye szeretsz főleg

Végre egy este amikor nincsen különösebben bajom. Holnap nagyon finomat fogok enni, mindig is a pocim volt az első, most sincs máshogy. Fergie-t hallgatok, annyira megnyugtat, főleg a 'big girls dont cry" című száma. Miért van az hogy mindig megkönnyezek rajta, holott pont nem kéne. Érdekes.
Mostanában érzelmeim csapdájába estem, nemtudom mit érzek, nemtudom mit kellene éreznem. Furcsa, nem értem magamat. Olyan jó lenne ha én lennék a Felfogartókönyvből a főszereplő, és hallanám ahogy egy híres regényíró éppen rólam ír történetet,kommentálva érzéseimet, és cselekedeteimet. Apropó, mindig is könyvet akartam írni, kiskoromban volt rá tehetségem, mostmár semmi. Pedig, ez volt az első dolog, ami mellett kiálltam több éven keresztül. Sebaj.
Mostanában úgy érzem hogy olyan barátokkal vagyok körülvéve, akik inkább magukkal foglalkoznak, és engem pedig leszarnak. Nem vagyok önző, csak jó lenne ha megtanulnák hogy mi a barátság fogalma. Az egyik barátnőm, nem keres, csak nagyon ritkán, és flegmál. A másik szeret, én tudom, csak nem értene meg, ha tudna rólam mindent. És persze vannak olyan barátaim is akikért bármit megtennék most,mert 100%osan mellettem vannak. Csak azért az a kettő hiányzik. Vajon csak nekem hiányoznak ? Nekik én már csak múlt vagyok ? remélem, nem.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

nem vagyok ideges az a lényeg. Most egész héten maminál aludtam, szóval holnap majd írok sokat. CSAK most az idegtől nem látok. :)

Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.

Ne légy túl kövér, vagy túl vékony, túl sötét, vagy túl világos; ne legyél túl szexi, túl szemérmes, túl elegáns, vagy túl ostoba. Légy önmagad. De bizonyosodj meg róla, hogy megfelelő vagy.

Ma reggel olyan 8 körül keltem, anyukámmal elmentünk mamához meggyet szedni. Nem mondom hogy örültem neki, nem azért mert nem szeretek mamánál lenni, hanem mert beteg vagyok. Szakadozik már fel a torkom, nagyon fáj, gyógyszerem meg már elfogyóban van de sebaj, egy kis szenvedés nem árt. Holnap meg bizonyítvány osztás, semmi kedvem bemenni, csak is a barátaim miatt vagyok hajlandó.
Mostanában, rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan barátaim, akik nem keresnek, vagy épp lenéznek, csupán azért mert ők valamit nem tennének meg, amit én megteszek. De kérdem én, nem arról szól a barátság hogy elfogadjuk a másikat olyannak amilyen? Lehet ilyen nincs is, hogy elfogadjuk a másikat teljesen, de ha valami nem tetszik, akkor megmondjuk azt neki, nem pedig sunyi módon célzásokat teszünk. Nem tudom mit tegyek, lehet ki kéne selejtezni őket, de dobjak el 8 évet azért, mert nem képes a másik szeretni teljesen, viszont én igen? Nem tudom még mi lesz, meg kéne tanulnom kezelni az ilyen helyzeteket.
Könyvtárba kéne ma mennem, nálam van egy könyv már 3 hónapja, és már szóltak, hogy ideje lenne visszavinni, de nem vesz rá a lelkem, viszont most így délelőtt megszoktatom magammal a gondolatot hogy már pedig ma elfogok menni. Úgyis ki akarok hozni valami könyvet, olvasás hiányom van, nem tudok már mibe menekülni a sok fájdalmam miatt. Persze most nem nyavajgok, egyáltalán nincsenek életbevágóan hatalmas gondjaim, van aki jobban szenved más miatt, de nekem ez így pont elég.
Elszeretném olvasni a 127 hours-ot. Filmben megnéztem már, de könyvben azért csak más, remélem meg fogom találni.
Szelektálni fogom a gépemen a dolgaimat, megint törlök mindent, megint megfogom bánni, de legalább élvezem majd a rendet, és valamilyen szinten "új lap"-nak fogom minősíteni ezt az egészet. Este nem fogok unatkozni az már biztos, bár már elkezdem most.

A jód színtelen szagtalan zöld színű szúrós szagú gáz.

"Amióta az eszét tudja, csakugyan örökké szerelmes: egy fiúba, akit egy pillanatra látott a buszról, egy fényképbe, amelyik pár hétig kinn állt a fényképész kirakatában, Dobó Istvánba az Egri csillagokból, és valakibe, akit csak úgy kitalált magának."

Rég írtam, be kell pótolni. Hol is kezdjem úr isten. Írtam már lehet, hogy átvertek, ketten is, de úgy tűnt hogy van valaki aki nem. Na, csak úgy tűnt. De nem baj, jól vagyok. Nem igazán tudok ezzel mit tenni, így mostmár tapasztaltabb vagyok, átlátok a dolgokon, csak nem gondoltam volna hogy ilyen gonoszak az emberek. (kivétel van)
Nemrég jöttem haza Balatonról, csodás élményekkel gazdagodtam, és kevésbé csodásakkal is. De minden így volt kerek egész. Teljesen megfáztam, most itt szenvedek, mellettem Bátyóm bögréje amire a neve van ráírva, forró tea benne. Tökéletes. Remélem jobban leszek, nem szeretek beteg lenni. És most mégis az vagyok.

Egy házam van, annak az égbolt a teteje Padló a végtelen föld, falak nincsenek...

"A boldogság olyan, mint egy giccses sanzon, nyár van, tündöklően vibrál a lombok között a verőfény, és átöleled azt, akit szeretsz."

Eléggé keserves, szomorú, feldúlt napok vannak a hátam mögött. Nem is tudom szavakba leírni őket, képtelenség lenne. Egyszerre lettem boldog, majd ahogy boldog lettem úgy rúgott le egy angyal a felhőkről. Most, úgy gondolom ,hogy nincs sok bajom, vagy lehet hogy csak megtanultam a gondjaimmal egy helyen lenni. Belefáradtam már.
Három napig nem voltam iskolába, még 3 napot kell menni, szerdáncsütörtökön pénteken pedig BALATON. Remélem jó idő lesz, bárcsak jó idő lenne.

"Csináld őrületből, szeretetből, meglásd, minden megdől..."

no who said these
you are beautiful
you are most beautiful GIRL in the whole WORLD

Annyira elegem van. Az emberekből akik körülvesznek. Mindenki annyira próbál különleges lenni, büszkén mondja magára " egyéniség vagyok, egyének a barátaim". Kérdem én, nem veszi észre az ilyen hogy nem hogy különleges, de már inkább tömegcikk? Mit kell különlegesnek tűnni? Nekem olyan barátaim vannak, akikre nem hasonlítok. Ők sem hasonlítanak rám. Egyikünk a hosszú hajat szereti, másikunk a rövidet. Valaki a japán zenét, van aki a rockot. Belsőleg persze, hasonlítunk, de ott sem teljesen. Nem vagyok különleges, nem is akarok az lenni. Azt akarom hogy ez a 3 ember, különlegesnek tartson. Más nem érdekel.
Minden egyes nappal egyre inkább érzem azt, hogy kezdek felnőni. Döntéseket kell hoznom, mostanában elég jó döntéseim voltak. Egyet sem bántam meg. Még egy olyat se, ami miatt most kellemetlenségek érnek. Azt sem bántam meg. Vannak barátaim, mindig itt vannak mellettem, ha rosszat - ha jót csinálok.
Mindjárt itt a nyár, remélem összejön a munka. Össze kell jönnie. Össze is fog.
Döntésképtelen vagyok. Rosszat tettem, de nem azért hogy másnak ez fájjon. Sose értem meg, sose fogom megérteni, hogy miért gondolod azt rólam hogy direkt rosszat akartam. És vissza akarod adni. Felfoghatatlan.

hathengeres vadkenderes

:)




nem érdekel már semmi és senki, csak azok akiket szeretek.
faszkivan

Csináld őrületből, szeretetből, meglásd, minden megdől...

Mindennap, vagy amilyen gyakran csak tudod, írd le, hogy mit akarsz. Így valahányszor összezavarodsz, vagy irányt tévesztesz, elég belepillantanod ebbe a naplóba, és máris eszedbe jut, hová akarsz menni, és mit keresel.

Éhes vagyok, azért fektetek ennek nagy hangsúlyt, mert tudni illik rólam, hogy imádok enni. Most pedig, 5 percenként megyek a hűtőhöz, kinyitom, hátha valamit összetudok ütni. De valamiért se ihlet, se hozzávaló se jön. Semmi baj, jó ez így. Igazából, örülök annak hogy éhes vagyok, csakmert ma reggel úgy ébredtem fel, ( hogy lekéstem a reggeli buszokat, így iskolába nem mentem ma), hogy nem érzek semmit, nincs semmi bajom. Tehát az éhségem most a legnagyobb bajom, na meg a mai napom igazolása. De tényleg, ilyen bajom legyen egész nyáron. Eltudnám viselni. Zavar az is hogy nem nő a hajam. Biztos azért mert sokat nyávogtam, szenvedtem mostanság.
micsoda problémák emberek ...

Gondatlanságból elkövetett emberölelés.

Ha megrendeltem az ételem, a menüben attól a fogásokat még megnézhetem. S miért vagy gonosz még velem, mikor lehet, hogy nem én vagyok a rossz, hanem az étterem.

Mindjárt csinálok olyan tükörtojást. Lassan vége ennek az alkalmi börtönnek, én meg magamra maradok. FASZT FASZT
Értékelhető bejegyzésre került sor.

hogy te vársz még rám valahol...

"Ne tudja meg soha senki, ne lássák az emberek, hogy a szívnek megszakadni mosolyogva is lehet."

Jó, inkább nem mondok írok semmit. Kezdem unni, megint átbasztak, naiívságom az egyszerűen hihetetlen. Azta, milyen isteni mázlim hogy vannak igaz barátaim.

nem azért, mert hánysz a vértől, csak félsz, hogy magadra ismersz

Happy end a vége, különben szarj az egészre
Most itt vagy kényelemben, szívtál már eleget életedben
Legyen jó a vége, a főhős ússza meg élve
Érezd magad jól, gondjaidat félre téve

Úgy szeretném egyszer megérteni magam, csak egyszer, se többször, se kevesebbszer. Gyorsan megfigyelném, hogy mit miért akarok. Aztán ha már nem értem meg magam, akkor is megérteném, mert tudnám a " mit " "miért"-et. Bonyolult az tény. Nem akarok megbántani senkit, pedig most úgy lesz, vagy lehet nem, nem tudom, össze vagyok zavarodva azt sem tudom már ki vagyok. Megint leestem a felhőkről, lerúgtak, majd az ujjamra ráléptek, nehogy vissza tudjak mászni. Puff, leestem. Nem tetszik ez a földi érzés, vissza akarok mászni valahogy, hihetetlen szomorúság tölt el amiért döntöttek felettem, és én is döntök majd. Olyan sok hibát vétettem az elmúlt 3 hónapban. Szinte csak 1 értelmes döntésem volt, azt viszont nem is bántam meg.
Hol a francba van már a régi Én? Azt akarom. Nagyon

parázok bemegyek a kocsmába, bemondom nekik, hogy a nap sárga

egy súlyos opció, a fejlődés leáll

Ez az, végre tudok blogolni, végre egy jó hír. Mostanában csak dühöngtem, villámcsapásként értek a rossznál rosszabb dolgok. Egyetlen kapaszkodóm volt a baráti társaságom, ezer csóközön nekik ezért. Szeretem őket.
Az mi, hogy átvertek, kihasználtak, becsaptak? És az mi, hogy kiölt belőlem ez minden érzést? Nembaj, lesz ez még jobb is.
(főleg hogy a ruhásszekrényem mélyén eltettem egy csomag chipset rosszabb időkre, nemsokára előveszem)
Hűvös idő van, nem rég dörgött és villámlott. Hol a napsütés?

18 nap, és BALATON

Nincs rosszabb annál, mint olyat szeretni, aki folyton csalódást okoz!

A szívemet hivatalosan töröttnek nyilvánítom, ma tizennégy órától.

Én megmondtam, úgy érzem magam mint akit kidobtak. Fáj, főleg most így este, esküszöm ilyen rohadtul még sosem éreztem magam. Miért kellett ennek így történnie ? Szenvedek bassza meg. SZENVEDEK

Eating is my hobby. I don’t care whether a guy gets turned off or not with it.

a héten azért nem írtam, mert nagyon rosszul éreztem magam. A hét elején nem volt rá okom, csak éreztem hogy lesz valami. Jók a megérzéseim. Tény. Csütörtökön barátnőmnél aludtam, jó volt, csak történtek dolgok amiket nem kívánok senkinek. Remélem jobban van már.
Engem pedig átvertek. Egy fiú. Ma este leszek legjobban kibukva. Ha elmúlik ez a hét, minden rendben lesz újból. Remélem. :)

Leszel színes folt a fehér falakon?

"Talán a sötétben a legmerészebb az ember, akkor adja át magát a legjobban a vágyainak. A sötétben szeretünk a legtisztábban, akor csókolunk a legvadabban, akor ölelünk a legerősebben, akor nevetünk a legfelhőtlenebbül. A sötétben mélyülnek el a legjobban a kapcsolatok: akkor beszélgetsz a legőszintébben. Talán emiatt épp akkor okozod a legnagyobb fájdalmakat, akkor ígéred a legszebbet, és talán akkor hazudod a legnagyobbat..."

Végre jó idő, reggel annyira jó érzés arra felkelni hogy csiripelnek a madarak, besüt a napfény, és tudod hogy nem kell már úgy felöltöznöd mint novemberben. Én spec utáltam már hogy kabát, dzseki... most meg már annyira jó érzés fog el ha látom, hogy milyen sokan már csak pulcsiba járkálnak. Mint például én. Mindig is melegvérű voltam, ha valaki fázott mellettem, én majd meg sültem. Tehát, végre megint jó idő.
És remélem hogy amint megérkezett a jó idő - immáron sokadjára - elmegy a rossz kedvem, szomorúságom, önbizalomhiányom. Főleg most, mikor vannak alakulóban dolgaim, és elrontó lehet teljes mértékben mind a 3 dolog.
Döntések előtt állok, és ez megrémít, jól akarok dönteni, de egyszerűen képtelen vagyok. Legalábbis még most, remélem nem kell hamar ...
Az mi, hogy lehet valakinek tetszem, úgy igazából ? Felfoghatatlan. Mindegy is.

dont hold your breath

"Érzed? Én momentán érzem, hogy élek. Érzem a szépségeit, az áramlását, és ciklusait. Egyszer fenn és egyszer lenn. De sosem szabad a végletek felé törekedni. Ezért is lett az én életem maga a harmónia."

Oh hogy miért ilyen írtózatosan nehéz minden ?? Remélem minden megoldódik úgy, hogy én nekem csak nézni kelljen az eseményeket. Nem akarom ezt. Nem!

Az ember boldogságra született, mint a madár a repülésre.

Ahhoz, hogy valaki boldog legyen, csupán képesnek kell lennie szembenézni a létező dolgokkal, más szóval átélni azokat.

Hu, a tegnapi nap nagyon tetszett, csalódtam néhány barátomban, de találtam újakat, szóval panaszra nincs okom. Egész este jól éreztük magunkat, szeretek berénybe aludni, kár hogy falun kell laknom, bár legalább csendes. Meg amúgy szeretem ezt a helyet, csak jobban szeretném ha itt laknának a barátaim. De nembaj.
Este egyik barátnőmmel elestem, és lehorzsolódott a könyököm. Olyan jó néha érezni hogy valami fáj. Kiskoromban mindig büszke voltam a sebeimre, most sincs máshogy. Párszor leestem az ágyról is. Jó ez.
Reggel 11 re értem haza, bemegyek a szobámba mit sem sejtve, és mi fogad? Egy nagy tál eper. Jó. Aztán mit eszek később? Gyrost és pizzát. Jó. Tetszik ez a tegnap és a ma is. Ma nyugi minden, nézni fogom az eurovíziós dalfesztivált, és drukkolgatok majd. :) Bár az a baj hogy egy időben kezdődik az "egy bogár élete". Gyermekkorom fő meghatározó részt adta régen. Semmi baj. Jó ez.

Ne félj. Az élet lármás, de az emberek jók.

Rengetegen vagyunk, akik irtóztatóan dzsungeles, dögletes, gyötrelmes tév- és kerülőutakon bolyongunk, hogy aztán végül ugyanoda érkezzünk, már ha célba támolygunk egyáltalán, ahová mások nyílegyenesen, tánclépésben, némelyek diadalmenetben jutnak el.

Úgy érzem elvesztettem a hitemet. Az emberekbe vetett hitemet. Elhittem, hogy az aki oly sokszor - milliószor - megbántott mást oktalanul , képes megváltozni. Én elhittem. Most meg itt vagyok, -alapból a kedvem borzasztó- és azon gondolkodom, mit kéne változtatnom. Először is, az ilyen barátnőmet, eltűntetni az életemből. Szeretem, szerettem ... de csak azt az oldalát, amely esküszöm különleges volt. És mint kiderült, csak ezt hittem. Semmi nem az aminek látszik vele kapcsolatban. Örülök végül is, rá kellett döbbennem, hogy sok ember nem érdemel meg egy jó barátot. És nem magasztalom égbe magam. De én egy jó barát vagyok, ha látom hogy a másiknak baja van, megkérdezem tudok-e segíteni, ha nem tudok, megölelem. És isten igazából nem akarom bebizonyítani, én egy jó barát vagyok, és jó barátaim vannak, bennük hinnem Kell. És hiszek is.
Holnap Berényben alszok, este ivászat. Jól fog esni elhiszed? nagyon jól!

igyál még sört, ott van fejed mellett egy korsó

Eldöntöttem hogy kívánok valamit , valamelyik csillagtól a sok közül, reménykedni tudtam csak, hogy pont a megfelelőtől.

érdekes, egy pillanat alatt búvalbaszott tudok lenni. Esküszöm nem értem. Mindegy, vettem Bánfi sampont, remélem nő majd tőle a hajam, vagy csodákat már ne is várjak ?
abba is hagyom inkább a bejegyzés írást, negatív bombát senki nem akar olvasni.

A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden.

Ha akarod, suttoghatsz,

Nekem az is elég, hogy halljam,
És én majd ott leszek,
és segítek, ha baj van.

Nagy valószínűséggel ez a nap olyan volt, amilyenre nem számítottam a héten, se előző héten. Reggel, mit reggel ... éjszaka felébredtem, nagyon fájt a hasam, tudtam hogy miért, akkor is fájt kibírhatatlanul. Nem tudtam se ülni, se feküdni, se állni. (ilyenkor meg találja ki az ember hogy mit tegyen) Ez 4 órakkor volt, 6 órára sikerült elaludnom újból, 6:05kor meg ébreszt a telefonom. Gondolhatod mi volt a reakcióm. Kikapcs. Következő dolog amire emlékszek hogy anyu ébresztget hogy miért nem mentem iskolába. Hát, elmeséltem neki. Nem tudtam leszűrni hogy most haragszik-e, vagy sem, de sebaj, ami történt, megtörtént.
Délután bátyóval, és barátnőjével bementünk vásárolni, 3tól 9ig Berénybe voltam, nem fáradtam el, ez a vicc, pedig 10 km séta megvolt. ( azért tudom, mert a telefonom szerencsére számolja a megtett lépéseim. szeretem ezt benne, amúgy meg kezd használhatatlanná válni ).
Van még söröm, reggel meg iszom, mellette császárszalonnát, paradicsomot, paprikát, uborkát fogok reggelizni. Megadom annak az esélyét hogy egy jó nap kezdete jó reggel legyen. Aztán minden elválik.


~ madárcsicsergés, tankcsapda, ízek, szerelmes gondolatok, forró napsütés, szomorkodás
(ezen a napon :)

A személyiséged az, aki a sötétben vagy.

Ha a hajam irritál benneteket, megnövesztem. Ha a tetteim, a viselkedésem zavar benneteket, még inkább így cselekszem. És végül, a szarkazmusotok áradatában közömbös maradok. És végezetül az lehetek, akinek lennem kell, és az undor, a szégyen ellenére szeretni fogtok engem azért, aki vagyok.

Vasárnap van és amúgy esküszöm nincs most semmi bajom. Talán annyi hogy ki kell szednem a szemöldököm, formára persze - nem merném teljesen kiszedni- . Ráér, most teljesen ki vagyok simulva, már megfürödtem, holott még csak 3 van. Időzavarban vagyok, még CSAK 3 ? az úgy jó. Lehet kinézek meccsre is, csak megkéne szárítanom a hajam, de ahj. Lustaság. Egész héten körbeölelt, csak aludtam, és feküdtem. Igazából lehet beteg vagyok, nagyon esélyes. Jót tenne egy hét itthon, de mostmár ezt a pár hetet kibírom iskolában. Nemsokára Balaton osztállyal, 3 édes nap, viszem anyukámat is, nemvolt még Balatonon, szóval ennyi jár neki szerintem. ( több is! )
Tehát csak ezért várom hogy vége legyen az iskolának, amúgy meg, kutyát sem zavar annyira ... most már.
Pénteken menni kéne Osterba. Eldöntöttem, hogy ha jó idő lesz pénteken akkor megyek, ha nem, akkor itthon maradok. úgyis megöregedtem szerintem, nem hajt a vérem. Az mi?

Mint egy drágakő...kemény de törékeny.

"Szeretet nélkül minden ház üres, minden városka lakatlan. Minden zseni ügyetlen, félős nyuszi csak a kalapban."

Mostanában teljesen ki vagyok bukva, önértékelésemmel bajok vannak, ez mostmár teljesen tisztává vált számomra. Nem tudok úgy tükörbe nézni hogy azt ne mondjam "undorító". Persze, volt már sok ilyen időszakom, és egy idő után mindig kilábaltam belőle, csak most újra itt van. Kell az a kis idő, ami amúgy rohadt hosszúnak tűnik. Még csak 4 nap telt el, NÉGY. Utoljára 1 hónapomba telt hogy rendbe szedjem magam, most meg úgy érzem magam mintha pillanatokon belül zokogásba törnék ki, ordítanék, betörném az összes tükröt - ide vagy oda 7 év balszerencse-
Legyek már túl rajta, nem szeretem ezt. Nagyon nem. Addig is leírom, hogy úgy nézek ki mint egy szerencsétlen. Nem szeretem ha valaki ezt mondja, vagy magára, vagy másra, de most teljesedett ki ez a erős érzés a legjobban, holnaptól már jobb lesz.
Ja, holnap. Délután iskola, vártam, erre most lerombolja a rossz kedvem a várakozásomat. Egyre jobban érzem, hogy szükségem van a nyáriszünetre. Úgy eltűnök, ahogy annak a rendje.
Szerdán fergeteges napot töltöttem a barátnőimmel, és néhányat selejteztem is most. Legalább ezen a téren minden rendben.
Eldöntöttem. Nem alszok ma kb hajnali 3 ig! Three days grace-t, papa roach-ot fogok hallgatni amíg el nem álmosodok.

behunyva a szem, nem látván semmit
fejed kóvájog, részeg vagy még
odanyúlsz valamiért, hoppá nincs is olyan közel
állj fel? erre senki sem kért meg
igyál még sört, ott van fejed mellett egy korsó
nyúlj érte, jó mostmár mindegy, kiborítottad
állj fel? még nem éri meg
nyitva a szem, látván mindent
forog a föld , te is forogsz vele
az most egy tízezres a földön ott távol ?
állj fel? felkéne, megérné
nem megy látom, másszál négykézláb
ügyes, meg is teszed, sörös lett a kezed térded

Jaj, ezek a könnyek. Nem tudott tenni ellenük semmit. Csak jöttek valahonnan nagyon mélyről, jöttek, jöttek az emlékek nyomán, elöntötték a szemét és elhomályosították a sorokat.

Nevettünk. És ez jó érzés. Megkönnyebbülés. Mint nevetni egy temetésen. Talán nem helyénvaló, de határozottan szükséges.

"Egyre jobban úgy érzem, hogy a legborzalmasabb dolog, a legnagyobb szenvedés az, amikor nemkívánatosak vagyunk, amikor nem szeretnek, s nem törődnek velünk, amikor mindenki elkerül minket, amikor senkik vagyunk.."

Most keltem fel, igen délben, nagyon álmos voltam este, bár hajnali kettő körül feküdtem le, néztem egy jó horrorfilmet. Azután, mint mindig, a szobám túlságosan is veszélyesnek tűnt számomra, szóval gyors alvás. Arra emlékszem, hogy reggel anyu beszólt, hogy megy boltba, én pedig próbáltam kiejteni azt hogy "vegyél körömlakklemosót", de mindent mondtam, csak azt nem. Nembaj, anyu valahogy megértette a kómás beszédemet, más már nem hiszem hogy megtudná. Eszembe jutott még tegnap, hogy kötelező olvasmány ki van adva, szóval ma kivégzem.

"Voltak sokan, de te kitűntél a tömegből."

Kifelé nem nézek, befelé nem látok

lehetetlen boldognak lenni, ha nem akarjuk; akarni kell tehát a boldogságot és megteremteni.

Tegnap sajnos nem írtam, ezért most bepótolnám röviden, hogy mi is volt. Egyik barátnőm, (akit nagyon szeretek attól is eltekintve hogy tegnap hogy bánt velem. ) olyan volt velem, mintha nem ismerne, azt hiszem 8 éve. Flegmált, de nagyon, és nem tudtam hova tenni, hogy most mi van. Mindegy is, ha valamennyit is jelentek neki, megkeres. Eldöntöttem, még 1 hónappal ezelőtt, hogy akárki megbánt, megbocsájtok, de csak akkor ha elmagyarázza, hogy miért is. És ha elfogadható az indok, akkor bánom is én mi volt, bocsánatot kérek ( abban az esetben ha én tettem valamit), majd megpróbálok változtatni rajta, és továbblépni. Kíváncsian várom, hogy mi lesz.
Mama mint minden egyes ünnepekkor, engem megöl. Annyit töm belém, tegnap óta fáj a hasam, remélem azért elmúlik, mert nem valami kellemes érzés.
Ma, szintúgy mamánál voltam, jöttek a rokonok locsolkodni. Keverednek az illatok a pulcsimon, virág illat, valami fura férfi spray illat, és hajfesték szagom van. Ez a nap ilyen, semmilyen. Idáig.

Út: hosszú, keskeny földsáv, amely mentén eljuthatunk onnan, ahol elviselhetetlen, oda, ahova hiába megyünk

"Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez
ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik
életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is
történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy
mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van
benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor
alig-alig sejtjük!"

Lassan mániámmá fog válni a mindennapos horrorfilm nézés. Este szoktam, világosban horrorfilmet nézni olyan mint lámpafénynél sexelni. Nem rossz, de nem úgy az igazi. Szóval, mégsem mentem aludni, nem bántam meg, mellettem sárgaszínű tálban sok darab sóschips pihen, de nem sokáig, mert kivétel nélkül mind a számba kívánkozik. Na meg, találtam jó dalokat, mostanában Adele-ért vagyok oda. Gyönyörű, karakteres hang. Egyszerűen csodálatos.
Hajam színét megváltoztattam, nem mondom, hogy megbántam, mert próbálom úgy felfogni a dolgot, hogy hibázni kell, hogy tanuljunk belőle. Elméletileg, szép színe lett, gyakorlatilag is szép színe lett, csak nem áll nekem jól. Mindent félre téve, tetszik ez a szilva szín. Illenék egy olyan képre, ahol egy csokor orgona van, háttér narancssárga fal. Végül is, narancssárga fal kipipálva, csokor orgona szintúgy, már csak én vagyok lusta.

delirium` a tudat elborulása, érzékcsalódásokkal járó átmeneti tudatzavar

A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

A kívánságok mesébe illők, a vágyak emberekhez.

Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha - az álom különös valóságában - csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat.
[ Márai Sándor ]

Egy gyönyörű napnak miért kell ilyen rossz befejezéssel véget érnie? Elmentem barátnőmmel kutyát sétáltatni, de azt hiszem tényleg erre mondhatja az ember azt, hogy "a kutya sétáltatott minket". Nem igazán szeret engem ez a dög, mert hogy barátnőmre nem hallgatott, rendben. De hogy még rám se? Nembaj, attól én még ugyanúgy szeretem. Csak picit életveszélyes vele járkálni. F -el meg imádok beszélgetni. Egyik legjobb barátnőm, teljesen jó szemszögből néz mindent, átlagostól eltérő a gondolkodásmódja, -,ez az egyik dolog amiért csodálom. A másik pedig az, hogy gyönyörű mondatokat tud összerakni. Én csak akkor tudok, ha gépelni kell, mert van idő átgondolni hogy milyen szó hova is kéne úgy igazán. Élőben alig -,ritkán lehet kiigazodni azon, hogy épp mit mondok. De ezzel nincs is gond, aki ismer, az megért.
Szóval, rossz befejezés. Hányingerem van, álmos is vagyok, szerintem gyorsan be is fejezem a blogolásom, pedig ma este hosszabbat szerettem volna írni, de keresztbehúzta a számításaimat valami fentebb hatalom.
Jóéjt.

És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet. Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve

A fűben ülsz és melletted hevernek
A napmeleg barackok és te egyet
Elvállalsz és a leve elindul le
Hosszú távú terveit töröd le azzal, hogy letörlöd
Az álladról és nem éri el a melleid közti gödröt

Szombat délelőtt van, jellemezhetném hosszan, hogy mit érzek, hogy vagyok, de felesleges lenne, hisz tömören,velősen eltudnám mondani azt, hogy MÁSNAPOS vagyok. Tegnapi napom nagyon tetszetős volt számomra. Igazából egész napom azzal telt, hogy kint süttettem magam a napon, sörözgettem, ilyesmik. Este fél 7kor anyuval , meg apa haverjával bementünk Tescoba. Vásárolt anyu, amikor végeztünk, és mentünk ki, megjelent kereszt anyu. - szeretnék én úgy kinézni mint ő. Mondta, hogy menjünk be meglátogatni őket, anyu picit tartózkodott, mert még elkellett mennünk apához is munkahelyére. Keresztanyu látta hogy ha most elmegyünk apához, anya már nem megy be hozzá, ezért elrabolt Keri, visszamentünk a Tescoba, vett nekem egy nagyon nagyon nagyon szép nyakláncot. Ezüst, és egy angyalszárny van rajta. Fülig szerelmes vagyok belé. Aztán csak csak elmentünk hozzá. Iszogattunk, eszegettünk, kaptam a barátjától fagyit. Nyammm
Azután haza értünk, elmentem kocsmázni. És ezt a részt nem részletezném, történt ami történt.
Ma reggel tehát, másnaposan érzem magam, forog velem a föld, a fejem szétszáll. Minek iszik az aki nem bírja?

Napfényt köpök rátok Szórok rátok álmot, Édes forróságot

"Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem."

Itt a tavasz, itt a tavaszi szünet, csücsülök a székben, 15 perc múlva éjfél, átlépek szép lassan a péntek estébe, köszöntöm majd Heló-val, majd nap végén egy boldog Cső-vel. Reméltem hogy a tavaszi szünet ennél azért jobb lesz, bár nem tudom mit nyavajgok, erre vártam. És úgy isten igazából, jó is, csak az ember ilyenkor döbben rá, hogy milyen egyedül is van, ha nincs közelbe barát. Viszont, jó akkor felkelni, mikor cirógat a redőny réseiből a szobámba beszűrődő napfény. Ez az egyetlen dolog, ami hiányozni fog jövőhét kedd este. Nem meglepő, de tudom, hogy írni fogok egy olyan bejegyzést ahol leecsetelem, hogy összegségében jó volt a tavaszi szünet,csak többet vártam. Majd leírom hogy de a nyáriszünet jobb lesz. Nyár végén pedig újabb bejegyzés arról, hogy "jó volt csak többet vártam". Na most ezt szeretném elkerülni, hogy mindig sírjon a szám, hogy " lehetett volna jobb is". Jobbá kell tennem, furcsa hogy az emberek sok dolgot tudnak, mégsem változtatnak rajta. Ezen most teszek egy próbát. Veszteni való nincs. A helyzet rosszabb nem lesz, - csak extrém helyzetekben, ha meg jobb, akkor nyertem.
Nemsokára vasárnap, nagy ebéd mamánál, szinte mindig forgatókönyv alapján zajlik minden. Én, és családom odaérünk mamához már 9re - ezért jó hogy mama pár saroknyira lakik- segítünk főzni, bár általában rám már nem marad semmi elvégezni való. Ameddig mamáék főznek, én kólát - mostanában inkább gyümölcs levet - iszogatok, sütit eszek, tévézek papával és apuval. 11 körül megérkeznek unokatesómék, meglocsol minden fiú minden lányt. Papa kivétel, ő engem hétfőn szokott. Ezután szobában vagyok, nem nagyon beszélgetek unokahugommal - mostmár iskolában van rá alkalom. Ajtó alatt bepréseli magát mama finom főztjének illata, elkezd korogni a hasunk, majd csillogó szemekkel várjuk hogy mama bekiabáljon hogy " gyertek ebédelni". Amint meghalljuk mama jelzését, szempillantás alatt asztalnál ülünk - bár segítünk megteríteni. Elkezdünk enni, sok levest eszek - leveses vagyok. Majd jön a második féle, teli eszem magam. Fél 1 körül már moccani se tudok, de megvárom a desszertet, amint megeszem azt is, kidőlök az ágyon - bár nekem mostanában nem marad hely. És csak fekszem. Mama megöl minden egyes családi vacsoránál. Majd estére föléledek, és éhezek mama ételére.
Mama étele = doppingom ?

"..ha mindenki meg lenne elégedve magával,nem lennének hősök a világon.."

"akármilyen erős érzések is vannak a szívedben, ha nem osztod meg őket a
másikkal, akkor teljesen értelmetlenek. ˝

Kispál és a borz te meg csiklandozod a szívemet úgy ahogy a nap ma a bőrömet. Imádlak hallgatni. Most full csendesen szól, épphogy csak hallom a dallamot, elég is ez, hiszen a szöveget tudom. Olyan furcsán érzem magam, havonta 3x biztos van ilyen napom, sose értem miért, mi hozta ki. Sírhatnékom van, ~ az már más hogy meg is teszem, semmi kedvem úgy semmihez, csak úgy vagyok mint a falamon egy fali óra ami nem mutatja a pontos időt már időtlen idők óta. Most mi lesz ? Legszívesebben aludnék, de sajnálom az összes kárbaveszett estémet, most érzem hogy nem szabad még mennem. Bár lehet bölcsebb, reggel pedig frissebb lennék tőle. Holnap hosszú napom lesz, fárasztó is, de valahogy csak túl élem, holnap ilyenkor már egy pozitív bomba bejegyzést írok, legalábbis remélem. Addig meg idézetekbe, zenékbe, barátokba burkolódzok. Ez így most kell. Új barátok is kellenének, nem azért, hogy hú de sok legyen, csak szeretnék megismerni másokat. Az új, mindig jó. és most Újra van szükségem.

hogy boldog vagyok, de nincsen kedvem

Tea, ágy, takaró, fülhallgató, Ropi - vagy egy jó barát - kellene most nekem. Tea készülőben, ágy takaró van, fülhallgató eldugva - előlem - , jó barát - közelben most nincs. Nem baj, jó barátom lesz a kémia füzetem, kb 1 órára, gyors és remélhetőleg egyszerű barátom lesz erre a kevéske kis időre. Aztán meg támadom a hűtőben lévő pudingot, túrórudit, és pogácsát - mama féle, tepertős, imádom. Aztán lehet elviszem a kutyámat sétáltatni, bár nem tudom, hogy ilyen betegen el kéne-e vinnem, majd még eldől, hisz meg vagyok fázva, de most olyan szép idő van, csiklandozta a bőrömet a nap sütés, enyhe kis szél az van, de mikor nincs ? Még 3 nap, és tavaszi szünet, remélem teli leszek programokkal, barátokkal szeretnék lenni, vasárnap nagy ebéd a rokonokkal mamánál, hétfőn locsolókat várunk, szint úgy maminál. Hízni fogok, úgy kb 4 kg-t. Alapjába véve. VÁROM!


"- két tiszta lelkű ember nagy szívvel
- és ebből lett hogy Higénikus pszihéjű homo sapiens duo termetes aorta pumpával. "

Nem vagyok ideges. Nem leszek holnap flegma vele, dehogyis. Meg se érdemelné. Hát szeret. Én vagyok az egyik legjobb barátnője. Nem is csak akkor vagyok jó neki, ha kell neki valami.

Hazudtam bassza meg!Kurva ideges vagyok, flegma leszek vele, megérdemli. Ha nem szeret, és képes eljátszani hogy a legjobb barátnője vagyok.. főleg hogy csak akkor vagyok jó neki ha kell valami. Hát ez már utolsó csepp volt a pohárban, én nem fogom ezt mostmár hagyni, ha Ő így , én is úgy.

everytime we touch

"Nevetve bőgök bazdmeg ez az őrület határa a szívem okoskodik, de a lelkem csak kapálna..."

Nemhogy tegnap megcsináltam volna a sok kémia leckét, amellett meg is tanultam őket, ritka. Erre nem mentem ma iskolába. Kinézve az ablakon úgy látom pedig jó idő van, bár első két órám testnevelés lett volna, ilyen időben futni kint. (Y) De most ezt megúsztam.
Olyan zenéket hallgatok amiket régen hallgattam, sokat. Feldob hihetetlenül ((: Nyár érzetem van most, már csak 9 hét és 2nap. Nem sok már.

Vanília illatot húzok magam után, most keveredik picit az Uniquméval, nem mondom hogy rossz ez az illat, eléggé kellemes, és tetszik, csak ne emlékeztetne az estém annak a részére, amikor a falu mozgott körülöttem, és nem én benne. Elég jó estém volt, bár azért nem volt valami "húú de kihagyhatatlan". Éjfél körül gondoltam egyet és hazasétáltam, mikor bejöttem a kapun rájöttem hogy 'Hát azt se tudod hol vagy' , de már bementem, nem tudtam mit tenni, anya meg kijött, kb beszélni nem tudtam, de valahogy csak válaszolgattam, aztán visszamentem, de akkor már jött a teljes k.o . Egyik haverom volt jó fej, és leült velem egy padra,vártam az isteni szikrát hogy majd hirtelen kijózanodok, de nem jött, szóval elindultam haza fele, persze ő haza kísért, bejöttem, anya megint kijött, de már jófej volt, és most reggel is, szóval vagy nem vette észre ( ami fura lenne) vagy csak beletörődött.
Nemsokára nagy ebéd, imádom, a hús levest, meg ilyenkor mindent. (: Főleg azt hogy ebéd után megyünk mamához. Szeretek ott lenni, de hát ez egyértelmű.
Tegnap este amúgy rájöttem arra, hogy az a fiú aki most tetszik, nemtudom mit ültetett be az agyamba, de egyszerűen képtelenségnek éreztem azt hogy másra is úgy nézzek, mint egy pasi. Azért fejlődés.
Holnapra annyi kémia lecke van, nem is tudom hogy meg mikor csinálom meg, meg megkéne tanulni, de sose tudom hogy kémiából éppen miből kell készülni.

Ez számtani megírott képlet, hogy az arcom szakad a szélben

Reggel apu keltett, hogy megyünk Tescoba, én végül is tudtam már tegnap is szóval kikeltem az ágyból, és mentünk. Kaptam bőrdzsekit meg farmert, örültem neki mint kutyacica a farkának. Aminek még örülök, az a vanília illatú parfümöm, most a szobámban szinte harapni lehet, annyira jó illata van. Délután jön át barátnőm, sörözünk egyet, aztán este irány bulizni. Remélem szombat kellemes élményeket tartogatsz nekem.

behunyva a szem, nem látván semmit
fejed kóvájog, részeg vagy még
odanyúlsz valamiért, hoppá nincs is olyan közel
állj fel? erre senki sem kért meg
igyál még sört, ott van fejed mellett egy korsó
nyúlj érte, jó mostmár mindegy, kiborítottad
állj fel? még nem éri meg
nyitva a szem, látván mindent
forog a föld , te is forogsz vele
az most egy tízezres a földön ott távol ?
állj fel? felkéne, megérné
nem megy látom, másszál négykézláb
ügyes, meg is teszed, sörös lett a kezed térded

Én nem így vagyok részeg, csak hát mutogatok a Holdra

~ Rock And Roll is the fury within you

Tudom hogy néha hirtelen felindulásból képes vagyok a gépemen lévő összes zenét törölni azért, hogy újból szedhessek, és újból kialakuljon valamilyen zenei stílusom. Most a blogommal is kb ez történt, töröltem szinte az összes bejegyzésemet, és miért? - hát mert háttal nem kezdünk mondatot. Azért, mert mostanában olyan dolgok történtek velem, amik miatt átértékeltem a kapcsolataimat, és azt is, hogy magamról mit is kéne gondolnom. Teli vagyok tervekkel, ötletekkel, és nem vagyok naív, tudom hogy általában ez is, mint a hirtelen felindulásom csak néha jön, majd gyorsan elmegy. De így hogy blogolok, és most már folyamatosan kéne, remélem át tudom majd érezni azokat az érzéseket, amelyeket leírtam.

Holnap menni kéne futni.

hajnal

A hajnal káprázatos volt. Piros pöttyös bögrém mögül tekintettem fel az égre. Forró epres-mézes ízesítésű teám melegített, csupán csak a tenyerem, de szívemig hatolt. Rajtam zöld színű ruha , pusztán egy masnival derekamon. Kék színű magassarkúm sarka mozgott, nem teljesen zavart. Az égen sárga fénnyel cikázó csillagok, szinte nem volt mozdulatlan egy sem. Magával ragadó volt a hold is. Fénye, szinte beterítette a kertemet. Láttam a törpémet. Még mindig piros sapkáját viselte, kezében egy csokor virággal. Ő sem tudott nyílván aludni. Mellette egy pokróc. Piros-fehér kockás, rajta egy kő darab biztosította hogy ott maradjon, ahol volt. Oda akartam menni, bögrémet letettem a földre, zöld színű masnimat megigazítottam,kék színű cipőmet eldobtam,koppant egy nagyot mikor földbe csapódott, majd elindultam. Ráfeküdtem a pokrócra , bár a kertitörpe látványa mellettem rémisztő volt. Szeme szikrákat szórt, féltem, fejemet elfordítottam felnéztem inkább az égre. Eldöntöttem hogy kívánok valamit , valamelyik csillagtól a sok közül, reménykedni tudtam csak, hogy pont a megfelelőtől. /saját/

Én a napokat sem számolom már rég. Annyit sírtam már, hogy sírni sem tudnék, még mindig fáj, és mégis érte megérte...

Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást.

Az életben vannak olyan dolgok, amiket furcsállunk. Ilyen például a szerelem. Hirtelen jön, nem várja meg a választ arra a kérdésre hogy ' akarod-e'. Nem lenne ez magában borzasztóan érdekes dolog, a furcsaság csak ezután jön. Vissza szeret-e az, akiért te bármit megtennél? Általában nem. Jönnek a borzasztó hetek, hónapok amikor furcsállod, hogy hogy tudsz olyat szeretni aki szemében nem vagy senki. Majd egy reggel, ágyból kikelve, iskolába menet, a padban ülve azon kapod magad, hogy már nem is rá gondolsz. Felkapod a fejed, nem hiszed el, hogy egy éjszaka alatt kihalt belőled az érzés, amiért oly sokat szenvedtél. Először nem hiszed el, majd örülsz, és mire rájönnél arra, hogy a legjobb érzés az, mikor nem érzel semmit, újra kapsz egy költői kérdést. /saját/

"Mer neked megfelelni nem lehet, Ha örökké szar kedved van, akkor nyald ki a seggemet."

Minden boldogságomat megzavarta a lelkem legmélyén örökké mozgó nyugtalanság érzete: hogy én is csak olyan vagyok, mint a mesebeli ember, aki a szivárványt fogta meg, és hogy (...) bármilyen közel is van látszólag, a valóságban mégis örökké elérhetetlen.

Minden nap rájövök valamire. Ma arra jöttem rá, hogy ahhoz, hogy jól érezzem magam, és a gondolataim ne szálljanak olyan virágra melyet nem szeretek, csak annyit kell tennem, hogy lefoglaljam magam. Írjak, blogoljak, és mindenképpen segítsek a barátaimnak.

Mindig is akartam segíteni valakinek, de úgy hogy az ténylegesen segítség legyen. Önző vagyok, segíteni is szeretnék persze, de az érzés sem rossz ami utána van. Az egyik az öröm, hogy segítettem, a másik pedig a büszkeség a másik fél iránt, és magam iránt.

Ma reggelem úgy indult, hogy Simple Plan napot szántam magamnak,majd elég hamar el is felejtődött ez a dolog, rátértem Dub fx-re, most is azt hallgatom, bár szeretnék valami új dalt találni, ami belopja magát a szívembe.

Holnappal kapcsolatban nincsenek elvárásaim, vagyis van. Ne fájjon a fejem, tesin olyat csináljunk ami számomra nem megerőltető. Félek a keddtől, töri dolgozat szerintem kiosztásra kerül, és hát, örülök ha kettes lesz, márpedig az lenne a legjobb ha az lenne. Ha pedig nem. Ez a édes hóval és napsütéssel teli hónap tanulással fog telni :)