Jaj, ezek a könnyek. Nem tudott tenni ellenük semmit. Csak jöttek valahonnan nagyon mélyről, jöttek, jöttek az emlékek nyomán, elöntötték a szemét és elhomályosították a sorokat.

Nevettünk. És ez jó érzés. Megkönnyebbülés. Mint nevetni egy temetésen. Talán nem helyénvaló, de határozottan szükséges.

"Egyre jobban úgy érzem, hogy a legborzalmasabb dolog, a legnagyobb szenvedés az, amikor nemkívánatosak vagyunk, amikor nem szeretnek, s nem törődnek velünk, amikor mindenki elkerül minket, amikor senkik vagyunk.."

Most keltem fel, igen délben, nagyon álmos voltam este, bár hajnali kettő körül feküdtem le, néztem egy jó horrorfilmet. Azután, mint mindig, a szobám túlságosan is veszélyesnek tűnt számomra, szóval gyors alvás. Arra emlékszem, hogy reggel anyu beszólt, hogy megy boltba, én pedig próbáltam kiejteni azt hogy "vegyél körömlakklemosót", de mindent mondtam, csak azt nem. Nembaj, anyu valahogy megértette a kómás beszédemet, más már nem hiszem hogy megtudná. Eszembe jutott még tegnap, hogy kötelező olvasmány ki van adva, szóval ma kivégzem.

"Voltak sokan, de te kitűntél a tömegből."

Kifelé nem nézek, befelé nem látok

lehetetlen boldognak lenni, ha nem akarjuk; akarni kell tehát a boldogságot és megteremteni.

Tegnap sajnos nem írtam, ezért most bepótolnám röviden, hogy mi is volt. Egyik barátnőm, (akit nagyon szeretek attól is eltekintve hogy tegnap hogy bánt velem. ) olyan volt velem, mintha nem ismerne, azt hiszem 8 éve. Flegmált, de nagyon, és nem tudtam hova tenni, hogy most mi van. Mindegy is, ha valamennyit is jelentek neki, megkeres. Eldöntöttem, még 1 hónappal ezelőtt, hogy akárki megbánt, megbocsájtok, de csak akkor ha elmagyarázza, hogy miért is. És ha elfogadható az indok, akkor bánom is én mi volt, bocsánatot kérek ( abban az esetben ha én tettem valamit), majd megpróbálok változtatni rajta, és továbblépni. Kíváncsian várom, hogy mi lesz.
Mama mint minden egyes ünnepekkor, engem megöl. Annyit töm belém, tegnap óta fáj a hasam, remélem azért elmúlik, mert nem valami kellemes érzés.
Ma, szintúgy mamánál voltam, jöttek a rokonok locsolkodni. Keverednek az illatok a pulcsimon, virág illat, valami fura férfi spray illat, és hajfesték szagom van. Ez a nap ilyen, semmilyen. Idáig.

Út: hosszú, keskeny földsáv, amely mentén eljuthatunk onnan, ahol elviselhetetlen, oda, ahova hiába megyünk

"Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez
ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik
életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is
történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy
mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van
benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor
alig-alig sejtjük!"

Lassan mániámmá fog válni a mindennapos horrorfilm nézés. Este szoktam, világosban horrorfilmet nézni olyan mint lámpafénynél sexelni. Nem rossz, de nem úgy az igazi. Szóval, mégsem mentem aludni, nem bántam meg, mellettem sárgaszínű tálban sok darab sóschips pihen, de nem sokáig, mert kivétel nélkül mind a számba kívánkozik. Na meg, találtam jó dalokat, mostanában Adele-ért vagyok oda. Gyönyörű, karakteres hang. Egyszerűen csodálatos.
Hajam színét megváltoztattam, nem mondom, hogy megbántam, mert próbálom úgy felfogni a dolgot, hogy hibázni kell, hogy tanuljunk belőle. Elméletileg, szép színe lett, gyakorlatilag is szép színe lett, csak nem áll nekem jól. Mindent félre téve, tetszik ez a szilva szín. Illenék egy olyan képre, ahol egy csokor orgona van, háttér narancssárga fal. Végül is, narancssárga fal kipipálva, csokor orgona szintúgy, már csak én vagyok lusta.

delirium` a tudat elborulása, érzékcsalódásokkal járó átmeneti tudatzavar

A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

A kívánságok mesébe illők, a vágyak emberekhez.

Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha - az álom különös valóságában - csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat.
[ Márai Sándor ]

Egy gyönyörű napnak miért kell ilyen rossz befejezéssel véget érnie? Elmentem barátnőmmel kutyát sétáltatni, de azt hiszem tényleg erre mondhatja az ember azt, hogy "a kutya sétáltatott minket". Nem igazán szeret engem ez a dög, mert hogy barátnőmre nem hallgatott, rendben. De hogy még rám se? Nembaj, attól én még ugyanúgy szeretem. Csak picit életveszélyes vele járkálni. F -el meg imádok beszélgetni. Egyik legjobb barátnőm, teljesen jó szemszögből néz mindent, átlagostól eltérő a gondolkodásmódja, -,ez az egyik dolog amiért csodálom. A másik pedig az, hogy gyönyörű mondatokat tud összerakni. Én csak akkor tudok, ha gépelni kell, mert van idő átgondolni hogy milyen szó hova is kéne úgy igazán. Élőben alig -,ritkán lehet kiigazodni azon, hogy épp mit mondok. De ezzel nincs is gond, aki ismer, az megért.
Szóval, rossz befejezés. Hányingerem van, álmos is vagyok, szerintem gyorsan be is fejezem a blogolásom, pedig ma este hosszabbat szerettem volna írni, de keresztbehúzta a számításaimat valami fentebb hatalom.
Jóéjt.

És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet. Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve

A fűben ülsz és melletted hevernek
A napmeleg barackok és te egyet
Elvállalsz és a leve elindul le
Hosszú távú terveit töröd le azzal, hogy letörlöd
Az álladról és nem éri el a melleid közti gödröt

Szombat délelőtt van, jellemezhetném hosszan, hogy mit érzek, hogy vagyok, de felesleges lenne, hisz tömören,velősen eltudnám mondani azt, hogy MÁSNAPOS vagyok. Tegnapi napom nagyon tetszetős volt számomra. Igazából egész napom azzal telt, hogy kint süttettem magam a napon, sörözgettem, ilyesmik. Este fél 7kor anyuval , meg apa haverjával bementünk Tescoba. Vásárolt anyu, amikor végeztünk, és mentünk ki, megjelent kereszt anyu. - szeretnék én úgy kinézni mint ő. Mondta, hogy menjünk be meglátogatni őket, anyu picit tartózkodott, mert még elkellett mennünk apához is munkahelyére. Keresztanyu látta hogy ha most elmegyünk apához, anya már nem megy be hozzá, ezért elrabolt Keri, visszamentünk a Tescoba, vett nekem egy nagyon nagyon nagyon szép nyakláncot. Ezüst, és egy angyalszárny van rajta. Fülig szerelmes vagyok belé. Aztán csak csak elmentünk hozzá. Iszogattunk, eszegettünk, kaptam a barátjától fagyit. Nyammm
Azután haza értünk, elmentem kocsmázni. És ezt a részt nem részletezném, történt ami történt.
Ma reggel tehát, másnaposan érzem magam, forog velem a föld, a fejem szétszáll. Minek iszik az aki nem bírja?

Napfényt köpök rátok Szórok rátok álmot, Édes forróságot

"Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem."

Itt a tavasz, itt a tavaszi szünet, csücsülök a székben, 15 perc múlva éjfél, átlépek szép lassan a péntek estébe, köszöntöm majd Heló-val, majd nap végén egy boldog Cső-vel. Reméltem hogy a tavaszi szünet ennél azért jobb lesz, bár nem tudom mit nyavajgok, erre vártam. És úgy isten igazából, jó is, csak az ember ilyenkor döbben rá, hogy milyen egyedül is van, ha nincs közelbe barát. Viszont, jó akkor felkelni, mikor cirógat a redőny réseiből a szobámba beszűrődő napfény. Ez az egyetlen dolog, ami hiányozni fog jövőhét kedd este. Nem meglepő, de tudom, hogy írni fogok egy olyan bejegyzést ahol leecsetelem, hogy összegségében jó volt a tavaszi szünet,csak többet vártam. Majd leírom hogy de a nyáriszünet jobb lesz. Nyár végén pedig újabb bejegyzés arról, hogy "jó volt csak többet vártam". Na most ezt szeretném elkerülni, hogy mindig sírjon a szám, hogy " lehetett volna jobb is". Jobbá kell tennem, furcsa hogy az emberek sok dolgot tudnak, mégsem változtatnak rajta. Ezen most teszek egy próbát. Veszteni való nincs. A helyzet rosszabb nem lesz, - csak extrém helyzetekben, ha meg jobb, akkor nyertem.
Nemsokára vasárnap, nagy ebéd mamánál, szinte mindig forgatókönyv alapján zajlik minden. Én, és családom odaérünk mamához már 9re - ezért jó hogy mama pár saroknyira lakik- segítünk főzni, bár általában rám már nem marad semmi elvégezni való. Ameddig mamáék főznek, én kólát - mostanában inkább gyümölcs levet - iszogatok, sütit eszek, tévézek papával és apuval. 11 körül megérkeznek unokatesómék, meglocsol minden fiú minden lányt. Papa kivétel, ő engem hétfőn szokott. Ezután szobában vagyok, nem nagyon beszélgetek unokahugommal - mostmár iskolában van rá alkalom. Ajtó alatt bepréseli magát mama finom főztjének illata, elkezd korogni a hasunk, majd csillogó szemekkel várjuk hogy mama bekiabáljon hogy " gyertek ebédelni". Amint meghalljuk mama jelzését, szempillantás alatt asztalnál ülünk - bár segítünk megteríteni. Elkezdünk enni, sok levest eszek - leveses vagyok. Majd jön a második féle, teli eszem magam. Fél 1 körül már moccani se tudok, de megvárom a desszertet, amint megeszem azt is, kidőlök az ágyon - bár nekem mostanában nem marad hely. És csak fekszem. Mama megöl minden egyes családi vacsoránál. Majd estére föléledek, és éhezek mama ételére.
Mama étele = doppingom ?

"..ha mindenki meg lenne elégedve magával,nem lennének hősök a világon.."

"akármilyen erős érzések is vannak a szívedben, ha nem osztod meg őket a
másikkal, akkor teljesen értelmetlenek. ˝

Kispál és a borz te meg csiklandozod a szívemet úgy ahogy a nap ma a bőrömet. Imádlak hallgatni. Most full csendesen szól, épphogy csak hallom a dallamot, elég is ez, hiszen a szöveget tudom. Olyan furcsán érzem magam, havonta 3x biztos van ilyen napom, sose értem miért, mi hozta ki. Sírhatnékom van, ~ az már más hogy meg is teszem, semmi kedvem úgy semmihez, csak úgy vagyok mint a falamon egy fali óra ami nem mutatja a pontos időt már időtlen idők óta. Most mi lesz ? Legszívesebben aludnék, de sajnálom az összes kárbaveszett estémet, most érzem hogy nem szabad még mennem. Bár lehet bölcsebb, reggel pedig frissebb lennék tőle. Holnap hosszú napom lesz, fárasztó is, de valahogy csak túl élem, holnap ilyenkor már egy pozitív bomba bejegyzést írok, legalábbis remélem. Addig meg idézetekbe, zenékbe, barátokba burkolódzok. Ez így most kell. Új barátok is kellenének, nem azért, hogy hú de sok legyen, csak szeretnék megismerni másokat. Az új, mindig jó. és most Újra van szükségem.

hogy boldog vagyok, de nincsen kedvem

Tea, ágy, takaró, fülhallgató, Ropi - vagy egy jó barát - kellene most nekem. Tea készülőben, ágy takaró van, fülhallgató eldugva - előlem - , jó barát - közelben most nincs. Nem baj, jó barátom lesz a kémia füzetem, kb 1 órára, gyors és remélhetőleg egyszerű barátom lesz erre a kevéske kis időre. Aztán meg támadom a hűtőben lévő pudingot, túrórudit, és pogácsát - mama féle, tepertős, imádom. Aztán lehet elviszem a kutyámat sétáltatni, bár nem tudom, hogy ilyen betegen el kéne-e vinnem, majd még eldől, hisz meg vagyok fázva, de most olyan szép idő van, csiklandozta a bőrömet a nap sütés, enyhe kis szél az van, de mikor nincs ? Még 3 nap, és tavaszi szünet, remélem teli leszek programokkal, barátokkal szeretnék lenni, vasárnap nagy ebéd a rokonokkal mamánál, hétfőn locsolókat várunk, szint úgy maminál. Hízni fogok, úgy kb 4 kg-t. Alapjába véve. VÁROM!


"- két tiszta lelkű ember nagy szívvel
- és ebből lett hogy Higénikus pszihéjű homo sapiens duo termetes aorta pumpával. "

Nem vagyok ideges. Nem leszek holnap flegma vele, dehogyis. Meg se érdemelné. Hát szeret. Én vagyok az egyik legjobb barátnője. Nem is csak akkor vagyok jó neki, ha kell neki valami.

Hazudtam bassza meg!Kurva ideges vagyok, flegma leszek vele, megérdemli. Ha nem szeret, és képes eljátszani hogy a legjobb barátnője vagyok.. főleg hogy csak akkor vagyok jó neki ha kell valami. Hát ez már utolsó csepp volt a pohárban, én nem fogom ezt mostmár hagyni, ha Ő így , én is úgy.

everytime we touch

"Nevetve bőgök bazdmeg ez az őrület határa a szívem okoskodik, de a lelkem csak kapálna..."

Nemhogy tegnap megcsináltam volna a sok kémia leckét, amellett meg is tanultam őket, ritka. Erre nem mentem ma iskolába. Kinézve az ablakon úgy látom pedig jó idő van, bár első két órám testnevelés lett volna, ilyen időben futni kint. (Y) De most ezt megúsztam.
Olyan zenéket hallgatok amiket régen hallgattam, sokat. Feldob hihetetlenül ((: Nyár érzetem van most, már csak 9 hét és 2nap. Nem sok már.

Vanília illatot húzok magam után, most keveredik picit az Uniquméval, nem mondom hogy rossz ez az illat, eléggé kellemes, és tetszik, csak ne emlékeztetne az estém annak a részére, amikor a falu mozgott körülöttem, és nem én benne. Elég jó estém volt, bár azért nem volt valami "húú de kihagyhatatlan". Éjfél körül gondoltam egyet és hazasétáltam, mikor bejöttem a kapun rájöttem hogy 'Hát azt se tudod hol vagy' , de már bementem, nem tudtam mit tenni, anya meg kijött, kb beszélni nem tudtam, de valahogy csak válaszolgattam, aztán visszamentem, de akkor már jött a teljes k.o . Egyik haverom volt jó fej, és leült velem egy padra,vártam az isteni szikrát hogy majd hirtelen kijózanodok, de nem jött, szóval elindultam haza fele, persze ő haza kísért, bejöttem, anya megint kijött, de már jófej volt, és most reggel is, szóval vagy nem vette észre ( ami fura lenne) vagy csak beletörődött.
Nemsokára nagy ebéd, imádom, a hús levest, meg ilyenkor mindent. (: Főleg azt hogy ebéd után megyünk mamához. Szeretek ott lenni, de hát ez egyértelmű.
Tegnap este amúgy rájöttem arra, hogy az a fiú aki most tetszik, nemtudom mit ültetett be az agyamba, de egyszerűen képtelenségnek éreztem azt hogy másra is úgy nézzek, mint egy pasi. Azért fejlődés.
Holnapra annyi kémia lecke van, nem is tudom hogy meg mikor csinálom meg, meg megkéne tanulni, de sose tudom hogy kémiából éppen miből kell készülni.

Ez számtani megírott képlet, hogy az arcom szakad a szélben

Reggel apu keltett, hogy megyünk Tescoba, én végül is tudtam már tegnap is szóval kikeltem az ágyból, és mentünk. Kaptam bőrdzsekit meg farmert, örültem neki mint kutyacica a farkának. Aminek még örülök, az a vanília illatú parfümöm, most a szobámban szinte harapni lehet, annyira jó illata van. Délután jön át barátnőm, sörözünk egyet, aztán este irány bulizni. Remélem szombat kellemes élményeket tartogatsz nekem.

behunyva a szem, nem látván semmit
fejed kóvájog, részeg vagy még
odanyúlsz valamiért, hoppá nincs is olyan közel
állj fel? erre senki sem kért meg
igyál még sört, ott van fejed mellett egy korsó
nyúlj érte, jó mostmár mindegy, kiborítottad
állj fel? még nem éri meg
nyitva a szem, látván mindent
forog a föld , te is forogsz vele
az most egy tízezres a földön ott távol ?
állj fel? felkéne, megérné
nem megy látom, másszál négykézláb
ügyes, meg is teszed, sörös lett a kezed térded

Én nem így vagyok részeg, csak hát mutogatok a Holdra

~ Rock And Roll is the fury within you

Tudom hogy néha hirtelen felindulásból képes vagyok a gépemen lévő összes zenét törölni azért, hogy újból szedhessek, és újból kialakuljon valamilyen zenei stílusom. Most a blogommal is kb ez történt, töröltem szinte az összes bejegyzésemet, és miért? - hát mert háttal nem kezdünk mondatot. Azért, mert mostanában olyan dolgok történtek velem, amik miatt átértékeltem a kapcsolataimat, és azt is, hogy magamról mit is kéne gondolnom. Teli vagyok tervekkel, ötletekkel, és nem vagyok naív, tudom hogy általában ez is, mint a hirtelen felindulásom csak néha jön, majd gyorsan elmegy. De így hogy blogolok, és most már folyamatosan kéne, remélem át tudom majd érezni azokat az érzéseket, amelyeket leírtam.

Holnap menni kéne futni.