Út: hosszú, keskeny földsáv, amely mentén eljuthatunk onnan, ahol elviselhetetlen, oda, ahova hiába megyünk

"Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez
ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik
életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is
történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy
mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van
benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor
alig-alig sejtjük!"

Lassan mániámmá fog válni a mindennapos horrorfilm nézés. Este szoktam, világosban horrorfilmet nézni olyan mint lámpafénynél sexelni. Nem rossz, de nem úgy az igazi. Szóval, mégsem mentem aludni, nem bántam meg, mellettem sárgaszínű tálban sok darab sóschips pihen, de nem sokáig, mert kivétel nélkül mind a számba kívánkozik. Na meg, találtam jó dalokat, mostanában Adele-ért vagyok oda. Gyönyörű, karakteres hang. Egyszerűen csodálatos.
Hajam színét megváltoztattam, nem mondom, hogy megbántam, mert próbálom úgy felfogni a dolgot, hogy hibázni kell, hogy tanuljunk belőle. Elméletileg, szép színe lett, gyakorlatilag is szép színe lett, csak nem áll nekem jól. Mindent félre téve, tetszik ez a szilva szín. Illenék egy olyan képre, ahol egy csokor orgona van, háttér narancssárga fal. Végül is, narancssárga fal kipipálva, csokor orgona szintúgy, már csak én vagyok lusta.