"Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem."
Itt a tavasz, itt a tavaszi szünet, csücsülök a székben, 15 perc múlva éjfél, átlépek szép lassan a péntek estébe, köszöntöm majd Heló-val, majd nap végén egy boldog Cső-vel. Reméltem hogy a tavaszi szünet ennél azért jobb lesz, bár nem tudom mit nyavajgok, erre vártam. És úgy isten igazából, jó is, csak az ember ilyenkor döbben rá, hogy milyen egyedül is van, ha nincs közelbe barát. Viszont, jó akkor felkelni, mikor cirógat a redőny réseiből a szobámba beszűrődő napfény. Ez az egyetlen dolog, ami hiányozni fog jövőhét kedd este. Nem meglepő, de tudom, hogy írni fogok egy olyan bejegyzést ahol leecsetelem, hogy összegségében jó volt a tavaszi szünet,csak többet vártam. Majd leírom hogy de a nyáriszünet jobb lesz. Nyár végén pedig újabb bejegyzés arról, hogy "jó volt csak többet vártam". Na most ezt szeretném elkerülni, hogy mindig sírjon a szám, hogy " lehetett volna jobb is". Jobbá kell tennem, furcsa hogy az emberek sok dolgot tudnak, mégsem változtatnak rajta. Ezen most teszek egy próbát. Veszteni való nincs. A helyzet rosszabb nem lesz, - csak extrém helyzetekben, ha meg jobb, akkor nyertem.
Nemsokára vasárnap, nagy ebéd mamánál, szinte mindig forgatókönyv alapján zajlik minden. Én, és családom odaérünk mamához már 9re - ezért jó hogy mama pár saroknyira lakik- segítünk főzni, bár általában rám már nem marad semmi elvégezni való. Ameddig mamáék főznek, én kólát - mostanában inkább gyümölcs levet - iszogatok, sütit eszek, tévézek papával és apuval. 11 körül megérkeznek unokatesómék, meglocsol minden fiú minden lányt. Papa kivétel, ő engem hétfőn szokott. Ezután szobában vagyok, nem nagyon beszélgetek unokahugommal - mostmár iskolában van rá alkalom. Ajtó alatt bepréseli magát mama finom főztjének illata, elkezd korogni a hasunk, majd csillogó szemekkel várjuk hogy mama bekiabáljon hogy " gyertek ebédelni". Amint meghalljuk mama jelzését, szempillantás alatt asztalnál ülünk - bár segítünk megteríteni. Elkezdünk enni, sok levest eszek - leveses vagyok. Majd jön a második féle, teli eszem magam. Fél 1 körül már moccani se tudok, de megvárom a desszertet, amint megeszem azt is, kidőlök az ágyon - bár nekem mostanában nem marad hely. És csak fekszem. Mama megöl minden egyes családi vacsoránál. Majd estére föléledek, és éhezek mama ételére.
Mama étele = doppingom ?
Nemsokára vasárnap, nagy ebéd mamánál, szinte mindig forgatókönyv alapján zajlik minden. Én, és családom odaérünk mamához már 9re - ezért jó hogy mama pár saroknyira lakik- segítünk főzni, bár általában rám már nem marad semmi elvégezni való. Ameddig mamáék főznek, én kólát - mostanában inkább gyümölcs levet - iszogatok, sütit eszek, tévézek papával és apuval. 11 körül megérkeznek unokatesómék, meglocsol minden fiú minden lányt. Papa kivétel, ő engem hétfőn szokott. Ezután szobában vagyok, nem nagyon beszélgetek unokahugommal - mostmár iskolában van rá alkalom. Ajtó alatt bepréseli magát mama finom főztjének illata, elkezd korogni a hasunk, majd csillogó szemekkel várjuk hogy mama bekiabáljon hogy " gyertek ebédelni". Amint meghalljuk mama jelzését, szempillantás alatt asztalnál ülünk - bár segítünk megteríteni. Elkezdünk enni, sok levest eszek - leveses vagyok. Majd jön a második féle, teli eszem magam. Fél 1 körül már moccani se tudok, de megvárom a desszertet, amint megeszem azt is, kidőlök az ágyon - bár nekem mostanában nem marad hely. És csak fekszem. Mama megöl minden egyes családi vacsoránál. Majd estére föléledek, és éhezek mama ételére.
Mama étele = doppingom ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése