Ugye megcsinálod, Én is megcsinállak

Ugye tartasz tőlem Én is félek tőled Ugye nem tudja más Ugye szeretsz főleg

Végre egy este amikor nincsen különösebben bajom. Holnap nagyon finomat fogok enni, mindig is a pocim volt az első, most sincs máshogy. Fergie-t hallgatok, annyira megnyugtat, főleg a 'big girls dont cry" című száma. Miért van az hogy mindig megkönnyezek rajta, holott pont nem kéne. Érdekes.
Mostanában érzelmeim csapdájába estem, nemtudom mit érzek, nemtudom mit kellene éreznem. Furcsa, nem értem magamat. Olyan jó lenne ha én lennék a Felfogartókönyvből a főszereplő, és hallanám ahogy egy híres regényíró éppen rólam ír történetet,kommentálva érzéseimet, és cselekedeteimet. Apropó, mindig is könyvet akartam írni, kiskoromban volt rá tehetségem, mostmár semmi. Pedig, ez volt az első dolog, ami mellett kiálltam több éven keresztül. Sebaj.
Mostanában úgy érzem hogy olyan barátokkal vagyok körülvéve, akik inkább magukkal foglalkoznak, és engem pedig leszarnak. Nem vagyok önző, csak jó lenne ha megtanulnák hogy mi a barátság fogalma. Az egyik barátnőm, nem keres, csak nagyon ritkán, és flegmál. A másik szeret, én tudom, csak nem értene meg, ha tudna rólam mindent. És persze vannak olyan barátaim is akikért bármit megtennék most,mert 100%osan mellettem vannak. Csak azért az a kettő hiányzik. Vajon csak nekem hiányoznak ? Nekik én már csak múlt vagyok ? remélem, nem.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

nem vagyok ideges az a lényeg. Most egész héten maminál aludtam, szóval holnap majd írok sokat. CSAK most az idegtől nem látok. :)

Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.

Ne légy túl kövér, vagy túl vékony, túl sötét, vagy túl világos; ne legyél túl szexi, túl szemérmes, túl elegáns, vagy túl ostoba. Légy önmagad. De bizonyosodj meg róla, hogy megfelelő vagy.

Ma reggel olyan 8 körül keltem, anyukámmal elmentünk mamához meggyet szedni. Nem mondom hogy örültem neki, nem azért mert nem szeretek mamánál lenni, hanem mert beteg vagyok. Szakadozik már fel a torkom, nagyon fáj, gyógyszerem meg már elfogyóban van de sebaj, egy kis szenvedés nem árt. Holnap meg bizonyítvány osztás, semmi kedvem bemenni, csak is a barátaim miatt vagyok hajlandó.
Mostanában, rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan barátaim, akik nem keresnek, vagy épp lenéznek, csupán azért mert ők valamit nem tennének meg, amit én megteszek. De kérdem én, nem arról szól a barátság hogy elfogadjuk a másikat olyannak amilyen? Lehet ilyen nincs is, hogy elfogadjuk a másikat teljesen, de ha valami nem tetszik, akkor megmondjuk azt neki, nem pedig sunyi módon célzásokat teszünk. Nem tudom mit tegyek, lehet ki kéne selejtezni őket, de dobjak el 8 évet azért, mert nem képes a másik szeretni teljesen, viszont én igen? Nem tudom még mi lesz, meg kéne tanulnom kezelni az ilyen helyzeteket.
Könyvtárba kéne ma mennem, nálam van egy könyv már 3 hónapja, és már szóltak, hogy ideje lenne visszavinni, de nem vesz rá a lelkem, viszont most így délelőtt megszoktatom magammal a gondolatot hogy már pedig ma elfogok menni. Úgyis ki akarok hozni valami könyvet, olvasás hiányom van, nem tudok már mibe menekülni a sok fájdalmam miatt. Persze most nem nyavajgok, egyáltalán nincsenek életbevágóan hatalmas gondjaim, van aki jobban szenved más miatt, de nekem ez így pont elég.
Elszeretném olvasni a 127 hours-ot. Filmben megnéztem már, de könyvben azért csak más, remélem meg fogom találni.
Szelektálni fogom a gépemen a dolgaimat, megint törlök mindent, megint megfogom bánni, de legalább élvezem majd a rendet, és valamilyen szinten "új lap"-nak fogom minősíteni ezt az egészet. Este nem fogok unatkozni az már biztos, bár már elkezdem most.

A jód színtelen szagtalan zöld színű szúrós szagú gáz.

"Amióta az eszét tudja, csakugyan örökké szerelmes: egy fiúba, akit egy pillanatra látott a buszról, egy fényképbe, amelyik pár hétig kinn állt a fényképész kirakatában, Dobó Istvánba az Egri csillagokból, és valakibe, akit csak úgy kitalált magának."

Rég írtam, be kell pótolni. Hol is kezdjem úr isten. Írtam már lehet, hogy átvertek, ketten is, de úgy tűnt hogy van valaki aki nem. Na, csak úgy tűnt. De nem baj, jól vagyok. Nem igazán tudok ezzel mit tenni, így mostmár tapasztaltabb vagyok, átlátok a dolgokon, csak nem gondoltam volna hogy ilyen gonoszak az emberek. (kivétel van)
Nemrég jöttem haza Balatonról, csodás élményekkel gazdagodtam, és kevésbé csodásakkal is. De minden így volt kerek egész. Teljesen megfáztam, most itt szenvedek, mellettem Bátyóm bögréje amire a neve van ráírva, forró tea benne. Tökéletes. Remélem jobban leszek, nem szeretek beteg lenni. És most mégis az vagyok.

Egy házam van, annak az égbolt a teteje Padló a végtelen föld, falak nincsenek...

"A boldogság olyan, mint egy giccses sanzon, nyár van, tündöklően vibrál a lombok között a verőfény, és átöleled azt, akit szeretsz."

Eléggé keserves, szomorú, feldúlt napok vannak a hátam mögött. Nem is tudom szavakba leírni őket, képtelenség lenne. Egyszerre lettem boldog, majd ahogy boldog lettem úgy rúgott le egy angyal a felhőkről. Most, úgy gondolom ,hogy nincs sok bajom, vagy lehet hogy csak megtanultam a gondjaimmal egy helyen lenni. Belefáradtam már.
Három napig nem voltam iskolába, még 3 napot kell menni, szerdáncsütörtökön pénteken pedig BALATON. Remélem jó idő lesz, bárcsak jó idő lenne.

"Csináld őrületből, szeretetből, meglásd, minden megdől..."

no who said these
you are beautiful
you are most beautiful GIRL in the whole WORLD

Annyira elegem van. Az emberekből akik körülvesznek. Mindenki annyira próbál különleges lenni, büszkén mondja magára " egyéniség vagyok, egyének a barátaim". Kérdem én, nem veszi észre az ilyen hogy nem hogy különleges, de már inkább tömegcikk? Mit kell különlegesnek tűnni? Nekem olyan barátaim vannak, akikre nem hasonlítok. Ők sem hasonlítanak rám. Egyikünk a hosszú hajat szereti, másikunk a rövidet. Valaki a japán zenét, van aki a rockot. Belsőleg persze, hasonlítunk, de ott sem teljesen. Nem vagyok különleges, nem is akarok az lenni. Azt akarom hogy ez a 3 ember, különlegesnek tartson. Más nem érdekel.
Minden egyes nappal egyre inkább érzem azt, hogy kezdek felnőni. Döntéseket kell hoznom, mostanában elég jó döntéseim voltak. Egyet sem bántam meg. Még egy olyat se, ami miatt most kellemetlenségek érnek. Azt sem bántam meg. Vannak barátaim, mindig itt vannak mellettem, ha rosszat - ha jót csinálok.
Mindjárt itt a nyár, remélem összejön a munka. Össze kell jönnie. Össze is fog.
Döntésképtelen vagyok. Rosszat tettem, de nem azért hogy másnak ez fájjon. Sose értem meg, sose fogom megérteni, hogy miért gondolod azt rólam hogy direkt rosszat akartam. És vissza akarod adni. Felfoghatatlan.

hathengeres vadkenderes

:)




nem érdekel már semmi és senki, csak azok akiket szeretek.
faszkivan