Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha - az álom különös valóságában - csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat.
[ Márai Sándor ]
Egy gyönyörű napnak miért kell ilyen rossz befejezéssel véget érnie? Elmentem barátnőmmel kutyát sétáltatni, de azt hiszem tényleg erre mondhatja az ember azt, hogy "a kutya sétáltatott minket". Nem igazán szeret engem ez a dög, mert hogy barátnőmre nem hallgatott, rendben. De hogy még rám se? Nembaj, attól én még ugyanúgy szeretem. Csak picit életveszélyes vele járkálni. F -el meg imádok beszélgetni. Egyik legjobb barátnőm, teljesen jó szemszögből néz mindent, átlagostól eltérő a gondolkodásmódja, -,ez az egyik dolog amiért csodálom. A másik pedig az, hogy gyönyörű mondatokat tud összerakni. Én csak akkor tudok, ha gépelni kell, mert van idő átgondolni hogy milyen szó hova is kéne úgy igazán. Élőben alig -,ritkán lehet kiigazodni azon, hogy épp mit mondok. De ezzel nincs is gond, aki ismer, az megért.
Szóval, rossz befejezés. Hányingerem van, álmos is vagyok, szerintem gyorsan be is fejezem a blogolásom, pedig ma este hosszabbat szerettem volna írni, de keresztbehúzta a számításaimat valami fentebb hatalom.
Jóéjt.
Szóval, rossz befejezés. Hányingerem van, álmos is vagyok, szerintem gyorsan be is fejezem a blogolásom, pedig ma este hosszabbat szerettem volna írni, de keresztbehúzta a számításaimat valami fentebb hatalom.
Jóéjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése