Ne félj. Az élet lármás, de az emberek jók.

Rengetegen vagyunk, akik irtóztatóan dzsungeles, dögletes, gyötrelmes tév- és kerülőutakon bolyongunk, hogy aztán végül ugyanoda érkezzünk, már ha célba támolygunk egyáltalán, ahová mások nyílegyenesen, tánclépésben, némelyek diadalmenetben jutnak el.

Úgy érzem elvesztettem a hitemet. Az emberekbe vetett hitemet. Elhittem, hogy az aki oly sokszor - milliószor - megbántott mást oktalanul , képes megváltozni. Én elhittem. Most meg itt vagyok, -alapból a kedvem borzasztó- és azon gondolkodom, mit kéne változtatnom. Először is, az ilyen barátnőmet, eltűntetni az életemből. Szeretem, szerettem ... de csak azt az oldalát, amely esküszöm különleges volt. És mint kiderült, csak ezt hittem. Semmi nem az aminek látszik vele kapcsolatban. Örülök végül is, rá kellett döbbennem, hogy sok ember nem érdemel meg egy jó barátot. És nem magasztalom égbe magam. De én egy jó barát vagyok, ha látom hogy a másiknak baja van, megkérdezem tudok-e segíteni, ha nem tudok, megölelem. És isten igazából nem akarom bebizonyítani, én egy jó barát vagyok, és jó barátaim vannak, bennük hinnem Kell. És hiszek is.
Holnap Berényben alszok, este ivászat. Jól fog esni elhiszed? nagyon jól!