"Talán a sötétben a legmerészebb az ember, akkor adja át magát a legjobban a vágyainak. A sötétben szeretünk a legtisztábban, akor csókolunk a legvadabban, akor ölelünk a legerősebben, akor nevetünk a legfelhőtlenebbül. A sötétben mélyülnek el a legjobban a kapcsolatok: akkor beszélgetsz a legőszintébben. Talán emiatt épp akkor okozod a legnagyobb fájdalmakat, akkor ígéred a legszebbet, és talán akkor hazudod a legnagyobbat..."
Végre jó idő, reggel annyira jó érzés arra felkelni hogy csiripelnek a madarak, besüt a napfény, és tudod hogy nem kell már úgy felöltöznöd mint novemberben. Én spec utáltam már hogy kabát, dzseki... most meg már annyira jó érzés fog el ha látom, hogy milyen sokan már csak pulcsiba járkálnak. Mint például én. Mindig is melegvérű voltam, ha valaki fázott mellettem, én majd meg sültem. Tehát, végre megint jó idő.
És remélem hogy amint megérkezett a jó idő - immáron sokadjára - elmegy a rossz kedvem, szomorúságom, önbizalomhiányom. Főleg most, mikor vannak alakulóban dolgaim, és elrontó lehet teljes mértékben mind a 3 dolog.
Döntések előtt állok, és ez megrémít, jól akarok dönteni, de egyszerűen képtelen vagyok. Legalábbis még most, remélem nem kell hamar ...
Az mi, hogy lehet valakinek tetszem, úgy igazából ? Felfoghatatlan. Mindegy is.
És remélem hogy amint megérkezett a jó idő - immáron sokadjára - elmegy a rossz kedvem, szomorúságom, önbizalomhiányom. Főleg most, mikor vannak alakulóban dolgaim, és elrontó lehet teljes mértékben mind a 3 dolog.
Döntések előtt állok, és ez megrémít, jól akarok dönteni, de egyszerűen képtelen vagyok. Legalábbis még most, remélem nem kell hamar ...
Az mi, hogy lehet valakinek tetszem, úgy igazából ? Felfoghatatlan. Mindegy is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése