Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást.

Az életben vannak olyan dolgok, amiket furcsállunk. Ilyen például a szerelem. Hirtelen jön, nem várja meg a választ arra a kérdésre hogy ' akarod-e'. Nem lenne ez magában borzasztóan érdekes dolog, a furcsaság csak ezután jön. Vissza szeret-e az, akiért te bármit megtennél? Általában nem. Jönnek a borzasztó hetek, hónapok amikor furcsállod, hogy hogy tudsz olyat szeretni aki szemében nem vagy senki. Majd egy reggel, ágyból kikelve, iskolába menet, a padban ülve azon kapod magad, hogy már nem is rá gondolsz. Felkapod a fejed, nem hiszed el, hogy egy éjszaka alatt kihalt belőled az érzés, amiért oly sokat szenvedtél. Először nem hiszed el, majd örülsz, és mire rájönnél arra, hogy a legjobb érzés az, mikor nem érzel semmit, újra kapsz egy költői kérdést. /saját/